Zum Hauptinhalt springen
A madocsai táncok a magyar néptánc hagyományainak szerves részét képezik, és gazdag kulturális örökséget hordoznak. Madocsa, mint egy kis település, különösen gazdag folklórban, amelyet a helyi közösség évtizedek óta ápol. A madocsai táncok jellemzője a dinamikus ritmus és a jellegzetes lépések, amelyek a férfiak és nők párban, illetve csoportosan történő táncát tükrözik. A táncok között megtalálhatók a legényesek, lányosok, valamint különféle forgós táncok, amelyek az ünnepi eseményeken, falunapokon és családi rendezvényeken népszerűek. A táncokhoz hagyományosan élőzene társul, gyakran népzenei együttesek kíséretében, ahol hegedű, brácsa, cimbalom és furulya szólal meg. A zenészek virtuóz játéka még élvezetesebbé teszi a táncot, és lehetőséget ad arra, hogy a táncosok szabadon improvizáljanak.A madocsai táncok nemcsak a szórakozásról szólnak, hanem a közösségi kapcsolatok erősítéséről is. A tánc során a helyiek együtt ünnepelnek, megosztják hagyományaikat, és átadják a tudást a fiatalabb generációknak. Összességében a madocsai táncok egy élő kulturális örökség, amely a közösség szívében él, és amely lehetőséget ad arra, hogy az emberek együtt táncoljanak, énekeljenek és ünnepeljenek.

Egyesületünk fő célja a magyar néptánc, népzene és a népviseletek bemutatása és népszerűsítése Németországban.

A felvidéki lánytáncok a magyar néptánc gazdag hagyományának fontos részét képezik, és különösen jellemzőek a Felvidék különböző régióira. Ezek a táncok nemcsak szórakoztatóak, hanem a helyi kultúra és közösség identitásának kifejeződései is. A felvidéki lánytáncok általában kifejező mozdulatokkal, finom lépésekkel és gyakran forgós elemekkel bírnak. A lányok színes, hagyományos népviseletben táncolnak, amely általában hímzett blúzból, szoknyából és díszes övekből áll. A táncok során a lányok gyakran párba állnak, vagy együtt táncolnak csoportokban, ami erősíti a közösségi szellemet. A táncokhoz zenei kíséret is tartozik, amely élő népzenészek előadásában szólal meg. A zene gyakran hegedű, brácsa és cimbalom kombinációjával készült, ami gazdag és dinamikus hangzást biztosít. A tánc során a lányok ritmikus mozdulatokkal fejezik ki az örömüket, miközben a zene lüktetése ösztönzi őket a mozgásra. Ezek a táncok nemcsak a mulatozás eszközei, hanem fontos szerepet játszanak a helyi ünnepségeken, falunapokon és családi eseményeken is. A felvidéki lánytáncok megőrzik a hagyományokat, és lehetőséget adnak a fiatal generációk számára, hogy megismerjék saját kultúrájukat és kapcsolódjanak a közösséghez. Összességében a felvidéki lánytáncok a közösségi összetartozás, a hagyományok ápolása és a kulturális identitás kifejezésének szép példái, amelyek továbbra is élnek és fejlődnek a helyi közösségekben.
A Frankfurti Néptáncos Csoport egy magyar néptáncegyüttes, amely Frankfurtban, Németországban működik. Az ilyen csoportok célja, hogy megőrizzék és bemutassák a magyar népi kultúrát és hagyományokat külföldön, főleg néptáncokon, népzenén és hagyományos viseleteken keresztül. A csoportok különböző korosztályoknak szóló programokat is szerveznek, hogy minden korosztály részt vehessen és megismerhesse a magyar népi kultúrát. Az előadásaik során általában magyar falusi hagyományokat, valamint tájegységekhez kapcsolódó táncokat és dalokat mutatnak be, ezzel hozzájárulva a magyar kultúra ápolásához és népszerűsítéséhez.
  • Hagyományos magyar táncház és gyerektáncház szervezése
  • Rendezvényeken, fesztiválokon történő fellépések
  • Az ősmagyarok táncairól nagyon keveset tudunk. Arra azonban következtethetünk, hogy táncaik vallási eredetűek voltak.
  • Az ősmagyarok vallása rokon volt etnikai rokonaik, a bolgárok, törökök és kazárok vallásával.
  • Ez magában foglalta a lélekbe vetett hitet - amelynek fő tanítása az ősök imádata körül összpontosult.
  • Hitük szerint az ősök varázsereje védte meg az utódokat.
  • Másrészt, ha az ősök lelkét nem békítették meg, betegség, dögvész vagy elemi veszedelem fenyegette a leszármazottaikat.
    • Ezt az ünnepet Áldomásnak nevezték, és az ősök hőstetteinek dicsőítése követte, akiknek tiszteletére táncokat adtak elő. Ezeken az alkalmakon harci táncokat is előadtak.
    • Az ősök imádata temetési szertartásokat és lakomákat is követelt a halottak tiszteletére.
    • Ezek bizonyos szertartások elvégzéséből álltak, amelyekkel kapcsolatban szokás volt a haláltáncot táncolni.
    • A halotti tor és a haláltánc szokása az ősmagyaroknál annyira szerves része lett az őstiszteletnek, hogy utódaik a kereszténység térhódítása után még évszázadokon át nyilvánosan vagy titokban végezték ezeket a szertartásokat.
    • Nem tudjuk, hogy a haláltáncot az ősmagyarok hogyan adták elő, de valószínű, hogy a harci tánc jelentős szerepet játszott benne, különösen akkor, amikor egy hős temetését ünnepelték.
    • Az ősmagyarok papjai a táltosok voltak, akik nagy tudással és bölcsességgel rendelkeztek. Szent kutaknál, forrásoknál, szent fáknál és kövekből épített oltárokon áldoztak.
    • Ezeket a szertartásokat mágikus mondókák éneklése és dobolás kísérte.
    • Áldozati állatként ökröket és juhokat használtak, és nagy ünnepnapokon egy fehér lovat áldoztak fel és fogyasztottak el az áldozati szertartást követő lakomán.
  • Ezek a hangszerek szolgáltatták táncaik zenéjét, és adtak nekik egy olyan ritmust, amely megfelelt etnikai jellegüknek.
  • E hangszerek közül feltételezhetően a dob a legősibb. Vallási szertartásokon használták a vallási extázis állapotának előidézésére.
  • Az ősmagyarok kedvelt hangszere volt a duda, amelyből az idők folyamán kialakult a tárogató és a hegedű, amely tánczenénkben a legkiemelkedőbb szerepet játszott.
  • Őshazájukban az ősmagyarok maguk készítették és használták hangszereiket.

    • BASARABIEN

  • Az ősmagyarok táncaira vonatkozó összes adatunk egy korabeli leírás a szentgáli portyázásukról.
  • Eckehard szerzetes (980-1060) krónikája szerint a magyarok az Áldomás után a szentgalleni kolostorban összegyűltek, táncoltak és vad sportban birkóztak vezetőik előtt. Birkózás alatt egyfajta fegyverrel a kézben előadott harci táncot értett.
  • A magyarok mindig zene és ének kíséretében táncoltak, következésképpen feltételeznünk kell, hogy az ősmagyarok birtokában voltak olyan daloknak, amelyek a táncuk ritmusát adták.
  • Ezeket a dalokat azonban "pogány" jellegük miatt a kereszténység bevezetésekor teljesen betiltották, és mára elveszetté váltak.
  • A történelem által igazolt tény, hogy a magyarok, amikor a Kárpát-medencébe érkeztek, három hangszert hoztak magukkal, a dobot, a furulyát és a hegedűt.