- Hangszeren játszol és szereted a népzenét?
- Szeretnél néptánccsoportunk táncpróbáin, táncházainkban, fellépéseinken, stb. élő zenét játszani, táncainkat kísérni?
- Hegedűsök, brácsások, bőgősök, citerások, harmonikások, dudások, egyéb népi hangszereken játszó zenészek - Várjuk jelentkezéseteket!
A magyar népzene a nemzeti identitás egyik legfontosabb kifejezője. Magyarország földrajzi elhelyezkedése, valamint a Közép-Ázsiától Nyugat-Európáig ható kulturális örökség régóta támogatja a sokszínű és élénk zenei hagyományokat.
- A magyar néptánchagyományok nemcsak régiók szerinti kategóriákba sorolhatók, hanem "történelmi" stílusrétegekre is feloszthatók.
- A néptánctörténeti források (képek, szövegek, terepfelvételek, zenetörténet) alapján a magyar nyelvterület tánckultúráján belül régebbi és újabb rétegek különíthetők el.
- A régebbi, a középkorig visszanyúló stílus jellegzetes táncműfajai a kellékeket használó pásztortáncok, az ugrós táncok, az akapellás női körtáncok és a csárdást megelőző archaikus páros táncok.
- Az új stílus képviselői tánchagyományainkban, amely először a 18. század végétől a 19. század első feléig jelent meg, a toborzó tánc ("verbunk") és a csárdás.
A magyar népzene Volksmusik dokumentálása és tudományos elemzése a XIX. század végén kezdődött, és Bartók Béla (1881-1945) és Kodály Zoltán (1882-1967) zeneszerzők erőfeszítéseinek köszönhetően látványos eredményeket ért el. Ők nemcsak tudományos módszereket dolgoztak ki a magyar népzenei hagyományok gyűjtésére és értelmezésére, hanem népdalokat is komponáltak és terjesztettek. Céljuk az volt, ahogy Kodály 1906-ban írta, hogy felismerjék "népzenénk alaprétegét, azt a sziklát, amelyre kultúrát lehet építeni". Ma a rögzített népdalok repertoárja mintegy 300 ezerre tehető.
Az utóbbi évtizedekben megugrott az érdeklődés a népzene iránt. A táncházak (táncházak) elszaporodása a városi területeken hozzájárul a hagyományos dallamok fennmaradásához, a néptánc és a népzene életképességének fenntartásához.
- A magyar népzene a magyarok kultúrájának szerves része.
- A népzene fejlődése mindig is párhuzamosan haladt az ország társadalmi és kulturális fejlődésével, így a magyar identitás szerves részét képezi.
- A magyarok mindig is úgy érezték, hogy a népzene olyan kapocs a múlttal, amelyet folytatniuk, megőrizniük és gazdagítaniuk kell.
- Mit tudunk a magyar népzene eredetéről? Feltételezhetjük, hogy mivel a magyar nyelv finnugor nyelv, így a finn zenével is lehet némi kapcsolata.
- Finn népdalgyűjtéssel foglalkozók szerint azonban nem lehet párhuzamot vonni a két nemzet népzenéje között, mert a finn zene diatonikus, és ősi dallamai között csak pentachordra vannak példák.
- Valójában két magyar zeneszerző volt az, aki elhatározta, hogy alapos kutatást végez a zene gyökereiről, hiszen a 19-20. században kezdték felismerni a kottaírás és a népdalgyűjtés fontosságát.
- Bár ezek a dalok korábban is léteztek, de a lejegyzett források száma csekély volt.
Mik a magyar népzene sajátosságai?
Monofónia (unisono) - az ázsiai népekre jellemző azsoltárokhoz hasonló recitációs típus - az ősi és modern ázsiai dallamokban is megjelenik, mint a népdalokban vagy a siratóénekekben Hosszabb ritmus Néhány keleti jellegzetesség az előadásban - rubato (szó szerint rabolt ütemben), parlando (beszédre emlékeztető stílusban előadva vagy előadva) Nagyon kis diapszon-tartomány (a zenei hangok teljes hangkészlete).
