A néptánc csoport Volkstanz Gruppe próbái

A kalotaszegi táncpróba egyedülálló élmény a magyar néptánc világában. A táncpróbákon a táncosok az erdélyi Kalotaszeg vidékéről származó hagyományos táncokat gyakorolják, melyek mélyen gyökereznek a magyar népi kultúrában. A kalotaszegi táncok elegáns, ugyanakkor dinamikus mozdulatokkal teli stílust képviselnek, és különösen híresek a páros forgatósokról, legényesekről, valamint a széki ritmusról. A próbák során a táncosok a tánclépéseken túl a kalotaszegi zenei kísérettel és a dalok ritmusával is megismerkednek. Fontos elem a közösségi tanulás: az idősebb, tapasztaltabb táncosok gyakran segítenek az újabbaknak elsajátítani a tánclépéseket és a testtartást. A próbák során nagy figyelmet fordítanak az autentikus mozdulatokra és a díszes viseletekben való mozgásra is, amelyek szerves részét képezik a kalotaszegi kultúrának. Az ilyen próbák célja, hogy a táncosok elmélyítsék tudásukat, ápolják a magyar néphagyományokat, és felkészüljenek az előadásokra, ahol a közönségnek bemutathatják Kalotaszeg szépségeit és gazdag kulturális örökségét.

Néptáncpróbák

Heti próbáink helyszíne a Sportjugend Brentano fürdő mellett található épülete:

Rödelheimer Parkweg 13
60489 Frankfurt

A néptánc tanulási technikái a népi hagyományok ápolását, a ritmusérzék fejlesztését, valamint a közösségi élmény megélését szolgálják. A néptánc elsajátítása különféle technikákon keresztül történik, amelyek az alábbi fő elemeket foglalják magukban: Megfigyelés és utánzás: Az egyik legfontosabb technika a megfigyelés, majd az utánzás. A kezdő táncosok a tapasztaltabb táncosokat vagy oktatókat figyelve próbálják meg utánozni a mozdulatokat, ritmusokat. Ezt a technikát az autentikus néptánc tanulásának alapjaként alkalmazzák, mivel így a táncosok a tánclépéseket a gyakorlatban sajátítják el.

A kezdő és haladó próbák időpontjával kapcsolatban aktuális információk a verein@rezeda.de –n keresztül érhetők el.
Részletes leírás a próbaterem megközelítéséhez
„SG Rot-Weiss Frankfurt 1901 e.V.” egyesület sportpályájával átellenben van.
Gépkocsival
Az A5-ös autópályáról a 18-as számú "Nordwest"-kereszteződésnél le kell térni az A66-ra a Miquellallee irányába.
Az A66-on "Messe/Rödelheim" irányba kell menni, letérés a 20-as sz. „Ludwig-Landmann-Str /Rödelheim/Messe" (F-Hausen, F-Rödelheim) kijáratnál.
A Ludwig Landmann útról az első leágazás jobbra a RÖDELHEIMER PARKWEG.
Tömegközlekedéssel
A 34-es autóbuszról és az U7-os U-Bahn-ról egyaránt a "Fischstein" megállónál kell leszállni.
A Ludwig-Landmann-Str. útra balra bekanyarodva egyenesen kell menni a Brentano strandfürdő hátsó kertje és kiegészítő létesítményei mellett az első merőleges utcán jobbra befordulva, ez a Rödelheimer Parkweg.
Ebben az utcában kb. 50 métert haladva az első épület jobbra, a strand melletti oldalon a 13-as házszám.

A Rezeda néptáncegyüttes heti rendszerességgel tartja táncpróbáit Hajdók Mihály vezetésével a Sportjugend épületében.
Táncpróbáink felépítese klasszikus: a bemelegítés után a már korábban tanult táncok figuráinak, illetve a repertoárunkban szereplő koreográfiáink ismétlése mellett új táncokat is tanulunk, illetve a már ismert táncok anyagát csiszoljuk, finomítjuk, új figurákat, sorozatokat sajátitunk el.

Fontos számunkra a kezdő, illetve az újonnan csatlakozott tagok felzárkóztatása ugyanúgy, mint a „régi“ tagok tudásának elmélyítése, finomítása.

Haladó illetve kezdő táncosokat szeretettel várunk próbáink megtekintésére is.

Ha táncpróbáinkon / Volkstanz-proben aktívan szeretnél részt venni, bőrtalpú tánccipőt és pamut váltópólót feltétlen hozz magaddal!

Táncpróbáink kiegészítéseként évente több alkalommal rendezünk néhány napos néptáncszemináriumokat, amelyeken többnyire Magyarországról érkező vendégoktatók, vagy úgynevezett adatközlők segítségével egy-egy tájegység néptánc-, illetve népdalkincsével ismerkedünk meg.

A gyerekek néptáncoktatása különleges megközelítést igényel, hiszen a cél nemcsak a mozdulatok elsajátítása, hanem a népi kultúra, a közösségi szellem és a zene szeretetének átadása is. A táncoktatás gyerekek számára játékos, élményalapú, és a következő módszerekkel támogatja a fejlődésüket: Játékos alapú tanulás: A gyerekek számára a tánc tanulása elsősorban játék és szórakozás. A tanárok játékos gyakorlatokkal – például ritmusjátékokkal, körjátékokkal és énekekkel – közelítik meg a táncot, így a gyerekek természetesen és szabadon kapcsolódhatnak a mozdulatokhoz. Egyszerű lépések elsajátítása: Az oktatás során először az alaplépéseket tanítják meg, hogy a gyerekek megismerjék a ritmust és a testtartást. Olyan egyszerűbb táncokkal kezdenek, amelyek könnyen követhetők és gyors sikerélményt nyújtanak, például kör- és páros táncokkal. Ritmikai készségek fejlesztése: A néptánc oktatása során fontos szerepet kap a ritmusérzék fejlesztése. Ehhez gyakran használnak ütős hangszereket vagy tapsos, dobbantós játékokat, amelyekkel a gyerekek elsajátítják a tánc alapvető ütemét és ritmusát. Közösségi élmény és együttműködés: A néptánc hagyományosan közösségi élmény, ezért az oktatás során a csoportos játékok és táncok segítségével a gyerekek megtanulnak együttműködni és figyelni a társaikra. Ez a készség később is segíti őket a közös táncmozdulatok végrehajtásában.

Ezek a táncszemináriumok alapozzák meg egy-egy év táncanyagát, illetve segítenek a koreográfia-repertoárunk bővítésében.

A páros táncok mellett a fiúknak a legényes táncok, illetve a lányok számára a karikázók is fontos szerepet kapnak próbáinkon.

Emellett az adott táncok népdalkincsét is megismerjük, a néptánc mellett a népdalok is szerves részét képezik próbáink anyagának.

WALLACHIEN

Im Süden des Landes zwischen den Karpaten und der Donau gelegen, umfasst die Walachei Regionen mit einem vielfältigen Repertoire; es gibt Dörfer mit 20, 30 oder sogar 40 verschiedenen Tänzen.
Die meisten davon sind gemischte Tänze, aber es gibt auch Tänze für Männer und Tänze für Frauen.
Die häufigsten Formationen sind der Kreis und der Halbkreis.
Der Reichtum an rhythmischen Schritten ist sehr groß; Synkopen und Kontra-Tempo sind häufig zu finden.
Die repräsentativsten Tänze in der Walachei sind der "Hore", der stampfende "Hore" und die "Sârba".
Es gibt eine große Vielfalt an "Brîuri" für Männer und Frauen, deren Hauptschritte in sechs oder acht Takten ausgeführt werden.
In der Donauebene gibt es auch einen speziellen Tanz in fünf Takten, den "Bugeac", der von ausgeprägten Körperschwüngen begleitet wird, was dem Stil dieser südlichen Region einen besonderen Reiz verleiht.
In dieser Region gibt es auch den "Căluşul", einen Tanz, der auch in der Region Oltenia zu finden ist. Er ist einer der ältesten rumänischen Volkstänze.
Er scheint aus einem rituellen Tanz hervorgegangen zu sein, der zu den traditionellen Frühlingsbräuchen gehört und Krankheiten vertreiben soll. Die sieben, neun oder elf Tänzerinnen und Tänzer (es sollte eine ungerade Zahl sein) werden von einem Hauptmann angeführt, der von einem Fahnenträger und einer maskierten Person (dem Stummen) unterstützt wird.
Sie sind mit Knüppeln "bewaffnet", tragen gespornte Schuhe mit Glöckchen und Hüte, die mit Gürteln, vergoldeten Pailletten und Glasperlen geschmückt sind.

Wenn wir uns nur ansehen, wie gut es sich dreht, wie es auf der Bühne tanzt, das reicht nicht. Die Geschichte handelt nicht davon, sondern von Gedanken, Emotionen, Menschen, Authentizität, Wahrheit. Es geht um das Leben. Wenn es von der Bühne "rüberkommt", ist Feiertag.

Der Tanz besteht aus einer großen Anzahl von Figuren ("mehr als fünfzig", wie Franz-Josef Sulzer im 18. Jahrhundert feststellte), die sich mit einem Spaziergang im Kreis zum Ausruhen abwechseln.
Die Figuren werden vom Hauptmann vorgeführt und von der Gruppe nachgeahmt, und während des gesamten Tanzes werden humorvolle, zeitgenössische Verse vorgetragen.
Nicolas Isthvanffi erwähnt die "Căluşari" 1572 bei einem Auftritt am Hof des österreichischen Kaisers Rudolf II., und der Chronist Dosza Daniil erwähnt eine Aufführung von einhundert "Căluşari" am 15. Oktober 1599 in Piatra Camprei bei Alba lulia.
Die ältesten musikalischen Aufzeichnungen der "Căluşari" finden sich im Codex Joan Căianu (17. Jahrhundert), und Franz-Joseph Sulzer (Geschichte des transalpinen Dakiens) bietet sie im folgenden Jahrhundert an.
Die Volksmusikgruppen, die den Tanz in der Walachei begleiten, bestehen in der Regel aus Geige, Panflöte, Kobsa, Cembalo, Kontrabass und oft auch aus "Fluier" (Pfeife), Dudelsack und "Caval" (lange Hirtenpfeife).

A Rezeda Néptáncegyüttes Próbái

Néptáncpróbák